Polipmiaz

Szomorú sorsú polipkislány, aki szerencsétlenségére kalóznak született, pedig a csúnyasága mögött tüneményes teremtés, hatalmas szívvel és a legrózsaszínebb világgal.

Koponya úr

Elegáns nyakkendőt viselő koponya, aki nagyon szeret görkorcsolyázni. Rendkívül intelligens és arisztokratikus viselkedésű. Erős a gyanú, hogy valójában nem is egy beszélő koponya ő, hanem valaki elbújt benne, csak nagyon szégyenlős és nem mer előjönni

A fiú, akinek bogár lakik a fejében

Egy lépcső alatt húzza meg magát. Folyton levert, motyogva beszél. Nagyon sokat sír és gyakran tesz kárt magában. Nem sokan szeretik, amit még fokoz folytonos ügyetlenkedése. Titokban szerelmes a lányba, amit nem mer neki bevallani, így az árnyékával próbál barátkozni, hogy közelebb kerüljön hozzá, ám az árnyékot ez csak idegesíti. A fiú feje szüntelenül fáj – egy gonosz bogár lakik ugyanis odabent, s az agyát eszi.

A kislány, aki csak a saját árnyékától fél

Egy öreg szekrényben él, sok-sok egérfogóval van körülvéve. Fejetlen macskájának fogja az egereket, amiket aztán apró darabokra vág, mert a macska – fogak híján – az egész egértől megfulladna. Magát királylánynak nevezi, flegma és morcos, semmitől sem fél, csak az árnyékától – pedig az árnyék jólelkű és szelíd, csak csúnya, nagyon szeretné, ha a kislánnyal barátok lennének. A kislány pedig valójában ugyanolyan szomorú és magányos.

Meseötlet egyelőre cím nélkül

Létezik valahol egy végtelen nagy pusztaság, ahol lépcsők kígyóznak a magasba, szekrények, ágyak, zongorák, állóórák és öreg bútorok hevernek szanaszét. Ezen a helyen élnek azok, akiktől a kisgyerekek félnek, miattuk riadnak fel éjszakánként: a szörny, ami az ágy alatt van, a szekrényben, a lépcső alatt.

Ezek a szörnyek valójában szomorú, halott kisgyerekek, akik haláluk után valamiért erre a különös helyre kerültek, s itt élnek, a bútorok mélyén. Nem akarnak ők bántani senkit sem, azt sem tudják, hol vannak: nem tudnak előbújni az ágy elől. (Olykor persze megtörténhet, hogy a valóságból rálátnak e világra.)

A pusztaság közepén elvadult temető áll, a sírokból másznak ki az új jövevények. A gyerekeken kívül más teremtmények is kóborolnak ebben a túlvilági pusztaságban, jók és gonoszak egyaránt (az egyikük a Gonosz Gomba).

A síkságot egyik oldalról egy se vége-se hossza napraforgómező határolja, a napraforgókon varjak ücsörögnek. A másik oldalról, a messzeségben végig a horizonton egy hegylánc húzódik. A hegylánc közepén világítótorony-szerű építmény, annak tetején a Holdkorong.

E két határ közt oldalt, olykor felbukkan egy óriási, lánctalpakon guruló gyár: hatalmas építmény, valóságos kéményrengeteg. E gyárról semmit nem tudni, noha olykor teherautók érkeznek, láncfűrészfogú fűrészmanókkal megpakolva, akik felzabálnak egy-egy bútort.